Napok óta egy gondolat motoszkál a fejemben: Amikor elmúlik a vírushelyzet az argentin tangóra nagyobb szükség lesz mint eddig bármikor. Virginia Satir a híres pszichoterapeuta kijelentése érvényesebb lesz mint valaha: "Napi négy ölelés a túléléshez kell..."
A bizonytalanság
Ha megkérdezné valaki, hogy mi a legnehezebb ebben koronavírus-mizériában, akkor azt mondanám, hogy a bizonytalanság. Nem tudjuk hol a vége, nem tudjuk, hol tartunk a folyamatban. A tánccal foglalkozóknak, más kulturális tevékenységeket végzőknek, mint például a zenészeknek, színészeknek is nagyon nehéz dolguk van. Sőt, rengeteg olyan iparág, ágazat van Magyarországon és az egész világon amiről nem is gondolnánk, hogy kőkeményen bajban van.
Buenos Airesben a tangó
Ha azt mondom, hogy nekünk, tangó és tánctanároknak ebben a helyzetben nehéz, akkor mit mondjon a Buenos Airesi táncos és tanárközösség? Az ország a COVID 19 előtt is a gazdasági összeomlás szélén, az argentin peso pedig a padlón volt, szerencsére a valutával rendelkező tangóturisták segítették átvészelni a válságot. Eddig. De most teljes a leállás. A milongák, csoportos és magánórák, vacsorával egybekötött tangó show-k, tangó cipőt és ruhát forgalmazó boltok, utcatáncosok életét döntően befolyásolja a kialakult helyzet.
Buenos Airesben egy évben két tangós főszezon van: az augusztus, amikor is a világbajnokságra jönnek és készülnek fel a táncosok és a novembertől március közepéig tartó nyár, amikor is csordultig tele vannak a milongák.
Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a tangós főszezonon már túl vagyunk de akkor is... se tangó, se milonga, se közösen megosztott mate tea. Kitartást Buenos Aires!
Raádásul a Tangójárda is megadta magát
Tavaly augusztusban avatták fel az argentin nagyköveti rezidencia előtti Tangójárdát, ami egyszerűen megfogalmazva a tangó nyolcas alaplépéséből kialakított kép betonra rajzolva-ráfújva. Ennek segítségével az egyszeri járókelő is gyakorolhat, még az is, aki nem tud tangózni.
A legismertebb Tangójárda Buenos Airesben a La Viruta nevű tangó klub előtt található és így néz ki:
A piros cipők kapták a női azaz modernebb megfogalmazásban a követői jelölést és a fekete cipők a férfi-vezetői lábakat. Felhasználva a számokat egyértelműen beazonosíthatóak a vezetői és követői lépések.
Visszatérve a magyar verzióra, a fidelio így írt róla:
A „VEREDA DEL TANGO - KM 11939“ projekttel a művész, Bettina Costa célja, hogy Budapestet is megajándékozza egy tangójárdával. Az Argentin Követség előtt, az Andrássy út 96. szám előtti járdára festette fel a hétvégén a magyar verziót.
Ennek a KM 11939 címet adta, mivel a ház éppen 11939 kilométerre található a Buenos Aires-i 0 km-től.
Nagyon-nagyon jó ötlet és remek kezdeményezés. Egyetlenegy hibája van, az, hogy a magyar verzió, kegyetlenül pontatlan. A Magyar Tangójárda alkotóművésze valószínűleg nem tangózik, vagy ha igen, akkor igencsak kezdő szinten. Találd ki, hogy hol lehet-lehetnek az elrontott tangó lépés-lépések és írd meg kommentben, lássuk eltalálod-e? 
Kép: Konkoly-Thege György | facebook
Ettől függetlenül az alkotás egy nagyon szerethető kezdeményezés. Sajnálatos módon, ez a művészi installáció valahogyan megérezte a tangóstopot, ugyanis a magyar verzió kezd teljesen eltűnni és használhatatlanná válni. Megadta magát az időnek, nem tudott ellenállni a magasnyomású vízzel működő felülettisztító berendezéseknek vagy csak egyszerűen megijedt a koronavírustól.
Alkalmazkodás
Helyzet van és mindenki próbál alkalmazkodni hozzá. Sok mindent lehet csinálni például edzeni, gyakorolni, táncolni, tangó technikázni a lakásban. Több tangótanár elindítja az online oktatást otthonról vagy a tánc stúdióból. Somos Jucus tangó tanár kollégám mesélte, hogy otthon ő már balettozik is a házukban.
Az otthoni táncolásnak igenis van értelme! Emlékszem, volt olyan eset, hogy Andival a lakásban készültünk egy Kongresszusi Központ fellépésre. Bár aggódtunk a hangzavar és a lábdobogás miatt este 11 óra környékén, de örültünk hogy nem súlyemelők vagyunk, mert azt az alsó szomszéd biztos nagyon sérelmezné.
A kis helyen való felkészülésnek, mint később kiderült, hogy több előnye volt mint hátránya. A Kongresszusi Központnak óriási a színpada, de arra szüksége volt az Óbudai Danubia zenekarnak és nekünk, táncosoknak, mindössze másfél méter szélességű "kifutópályát" hagytak.
Íme:
Akárhogy is, az élet megy tovább és mi is alkalmazkodunk az új helyzethez. Andival már napok óta tervezzük, hogy megindítjuk az online női és férfi technika órákat a szokásos menetrend szerinti időpontjainkban de legalább egy-két hét szünet lesz a klasszikus tangó órák után.
Az első ÉLŐ milonga
NAGYON várjuk az első milongát, amikor táncolhatunk élőben. Gondolkodtam egyébként "privát milongákon" de a jelenlegi helyzetben nem szabad, pedig kb. 10 perc lenne ezt megszervezni, úgyhogy az nem lesz.
Sebaj, hogy az első jogosult és hivatalos milongán a táncosok a sok egyéni gyakorlástól nemcsak tangózni hanem piruettezni is fognak.
Egyszer vagy vége lesz, vagy megtanulunk alkalmazkodni, együtt élni az új helyzettel, de azt már most látom lelki szemeimmel, hogy TÉNYLEG fantasztikus lesz az első milonga. A háborút mi nyerjük meg.
Borítókép Lukács Adrienn
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.